#Post Title #Post Title #Post Title

Munka Spanyolországban


Mert hogy 27%-os rekord nagyságú munkanélküliség ide vagy oda, azért lehet találni munkát Spanyolországban 2014-ben is. Az Adeco nagy, nemzetközi HR cég összeállított egy listát arról, melyek azok a munkahelyek, ahol jelenleg is folyamatosan van felvétel.

1. Reptéri kiszolgáló személyzet
Mivel Spanyolország a turizmusból él, és a nyaralók többsége repülőgéppel érkezik, a spanyol repterek többsége döbbenetes módon csúcsra van járatva. Ennek működéséhez óriási mennyiségű emberre van szükség, akik a csomagokat rakodják, a becsekkolásban segítenek, irányítanak, takarítanak. Ehhez a munkához nem kell semmiféle különleges végzettség, de előnyt jelent az ügyfélszolgálatban szerzett tapasztalat, más reptereken töltött szolgálati idő, talpraesettség és persze a spanyol mellett az angol nyelvtudás.

2. Élelmiszeripari labortechnikus, minőségellenőr
Spanyolország Európa második legnagyobb zöldség-gyümölcs exportőre Olaszország után. És nem csak a spanyol eperről beszélek - de a paradicsom, a narancs, a citrom, az őszibarack, a saláta, a paprika, a dinnye mind-mind  népszerű termékek. Nem meglepő hát, hogy az élelmiszeripar alkalmazza Spanyolországban az ipari dolgozók 20%-t. Ahhoz, hogy az ágazat nyereségesen működhessen, fontos, hogy a termények magas higiéniai és minőségi kívánalmaknak is megfeleljenek, ehhez pedig magas szintű ellenőrzés szükséges, ezért jól képzett laborosoknak mindig akad itt munka, persze csak akkor, ha rendelkeznek a megfelelő végzettséggel.

3. SEO-SEM tanácsadó
Spanyolország sokáig ellenállt az internetnek. Még ma is jellemző, hogy az emberek a szabadidejükben inkább a tengerpartra vagy étterembe járnak, nem otthon ülnek a számítógép előtt (elég azt a munkaidőben is) ám az utóbbi időben változott a helyzet, és egyre több üzlet-vállalkozás csinál weblapot magának. Naná, a válság nagy úr. Épp ezért egyre nagyobb szükség van Search Engine Optimization és Search Engine Marketing szakértőkre. Aki nem tudja mi ez, annak nem fog ezen a területen babér teremni - akinek viszont megvan a megfelelő IT/Marketing végzettsége és fel tud mutatni némi korábbi munkatapasztalatot annak nem kell sokáig állás után járnia.

4. Telefonos értékesítő
Call center, telesales, account manager, customer service - hívják bárhogyan, a kereslet a többnyelven beszélő, telefonos üzletközésben és ügyfélszolgálatban tapasztalatot szerzett emberek számára errefelé még mindig akad munka. Ez persze nem véletlen - nem jól fizetett, stresszes, mégis monoton munka ez, ahol nagy a fluktuáció. Kevesen bírják évekig csinálni. Több fizetésre, előlépésre azoknak van esélyük, akik a spanyolon és angolon kívül legalább még egy nyelven beszélnek felsőfokon.


5.Bolti eladó
Nyáridőben, amikor a turisták hömpölyögnek a tengerparti sétányon, minden második boltban ki van téve egy cetli, hogy eladót felvesznek. Csak az jelentkezzen, aki este is ráér, mert errefelé egy boltoskisasszony gyakran éjfélig is dolgozik. Logikus: ahol napközben ilyen brutálisan meleg van, ott tényleg csak akkor indul be az élet, amikor lemegy a nap. A munkához semmiféle speciális képesítésre nincs szükség - ám azoknak van több esélyük rá, hogy felvegyék őket, akik a spanyolon kívül beszélnek még egy nyelvet - az angol mellett a kínai, az orosz és a német is elég keresett. A munka hátránya azonban, hogy legkésőbb októberben, amikor vége a szezonnak, a boltok többsége is bezár, vagy legalábbis radikálisan lecsökkenti a személyzetet.

6. Konyhai személyzet
Persze pincér és mosogató is kell folyamatosan - de ne gondolja senki, hogy az utóbbit spanyol nyelvtudás nélkül is meg lehet csinálni, ugyanis errefelé a lenézett, mocskosabb munkára is akadnak lelkes jelentkezők, akikkel nem kell megugrani a nyelvi akadályokat: ők a dél-amerikaiak és az arabok. Pincérként pedig a 2-3 nyelv ismerete alapkövetelmény. (De nem meglepő az sem, ha akár 8-10 nyelven is el tudják mondani a napi ajánlatot.) Az igazi kereslet mégsem irántuk van, inkább a magasan képzett szakácsok kapnak gyorsan munkát, akik fel tudnak mutatni pár évnyi korábbi munkatapasztalatot egy többcsillagos étteremben vagy hotelben.

7. Java programozó
Nem nagy meglepetés - nincs a világnak olyan pontja, ahol egy Java programozó ne kapna állást, és ezalól Spanyolország sem kivétel. Persze kell a megfelelő végzettség és a munkatapasztalat is, de cserébe az átlagos éves fizetés 40 ezer euró.

8. Raktári munkás
Krízis ide vagy ida, az iparnak szüksége van a kulimunásokra, akik ide-oda viszik, rendszerezik, emelgetik az elkészült cuccokat. Árufeltöltőt elég sok helyen keresnek, és ehhez semmi végzettség nem kell. De ha valaki targoncás vagy ehhez hasonló papírral is rendelkezik, akkor nagyobb esélye van munkára és jobb fizetésre is.

9. Idősápoló
Európa öregszik - és persze Spanyolország is. Ám Spanyolországban az átlagosnál is több az idős ember, hiszen rengeteg német, angol nyugdíjas is itt akarja tölteni élete utolsó éveit. A megfelelő szintű idősápolás ezért egyre jobban megfizetett szakma. Persze megfelelő végzettség és sok-sok empátia szükséges a munkához. Ha valaki csak angolul vagy németül beszélhet specializálódhat az itt élő nem spanyol nyugdíjasok ápolására is - de alapvetően jobb szeretik, ha spanyolul is beszél, aki ellátja őket, hiszen ha mentőt kell hívni, helyi orvossal kell konzultálni, akkor azért nem árt, ha szót tud érteni velük az ember.
(Az Adeco listáján nem szerepelnek az orvosok, de én úgy hallottam orvos ismerőseimtől, hogy elég nagy kereslet van orvosterületen is, hiszen mondjuk Svédországban a spanyol orvosfizetés dupláját is megkaphatják, ezért innen is vándorolnak el az orvosok.)

10. Nemzetközi projecteken dolgozó mérnök
Mérnöknek lenni valójában bárhol elég jó, de ha valaki tökéletesen beszél angolul, van 8-10 év munkatapasztalata nemzetközi cégekkel és hajlandó sokat dolgozni, nagy felelősséget vállalni, akár 100 ezer eurós álomfizetést is kifoghat.
[ Read More ]

Angliából Spanyolországba


Van abban valami sorsszerű, amikor az ember egy nap három szinte tök egyforma levelet is kap, három tök különböző embertől. Akik Angliában élnek és unják már. Az esőt, a hideget, a szelet - és vágynának Spanyolországba. Mit tanácsolok?

Írtam a leveleket sorban, igyekeztem válaszolni a kérdésekre és a végén rájöttem, hogy valójában mindenkit lebeszélek. El is gondolkodtam rajta, vajon ennyire rossz volt nekem Spanyolországban? Mert ha visszagondolok, én úgy emlékszem, valójában elég jól éreztem magam. Persze sok minden nem volt tökéletes - de hát tökéletes világ sehol nincs. Megkeserítette az életünket a sok betegség, ami lesújtott ránk, de hát betegség bárhol jöhet, az nem az ország hibája. Különben sem voltak ezek komoly dolgok - nem voltunk kórházban, vagy ilyesmi.
Ráadásul ha lehunyom a szemem, akkor ott vibrálnak a szemhéjam alatt a fantasztikus színek, a felhőtlen kék ég, a színes ruhák, mozaikok, a pálmafák smaragdja. És a tenger. A megunhatatlan, csodálatos tenger, a homokszemek a lábujjaim között, amik akkor is bekúsztak a lakásba, ha egész nap a közelében sem jártam. Az a lélegzetelállító séta, amit minden nap megtettem a lakás ajtajától az oviig, a domboldalról a tenger felé a virágtengeren át. A susnyás - mi így hívtuk, mert embernagyságú bokrokon kellett átvágni magam. Ez volt a rövidebb út.
Nem mondhatom, hogy rossz volt. Mi ugyan visszaköltöztünk Angliába, és ez nagyon is jó nekünk. De például a barátnőm, aki velünk együtt érkezett oda a mai napig ott él, munkája is van, és saját bevallása szerint soha nem akar visszatérni Magyarországra. Mert neki meg ott nagyon jó.
De hát van köztünk egy óriási különbség, ami miatt mindketten másként láttuk Spanyolországot és máshogyan ítéltük meg az ott tapasztalt dolgokat.
És nem, nem az a tény számított igazán, hogy ő tökéletesen beszél spanyolul és meg csak pár szót pöntyögök. Nyilván ez hosszútávon nagyon is fontos, ha az ember ott akar élni és dolgozni - de abban, hogy nem értettünk egyet például abban a kérdésben, hogy jobb-e a magyar suli mint a spanyol, nem a nyelvtudás számított igazán, hanem az a tény, hogy ő Magyarországról érkezett én meg Angliából.
Reggeli szertartásos kis kávézásaink során ezért hát rendszeresen három ország szokásait hasonlítottuk össze. Neki a spanyol volt az etalon - nekem viszont az angol. Nyilván mi végül ezért jöttünk vissza, ő meg ezért maradt ott. Szóval nem tudom jó szívvel senkinek azt mondani, hogy ez vagy az az ország a jobb. Kinek mi.
Én csak azt tudom elmondani, amit én éreztem. Hogy Spanyolország bizony sok szempontból Magyarországra hasonlít, és ezek mind olyan dolgok, amiket otthon sem szerettem.
Ma egy kis angol kastélymúzeumban jártunk, ahol az alagsorban egy Hyeronimus Bosch festményt őriztek. Elképesztő, csodálatos festmény volt. Tökéletes. A háromkirályok imádása. Nem üveg alatt tartották, csak egy egyszerű kis szekrénykén. Odaálltunk elé mind, és a gyerekek persze rögtön rákönyököltek erre a szekrényre, én meg persze azonnal rájuk szóltam, hogy vegyék le a kezük onnan, múzeumban nem így viselkedünk. Az idős teremőr néni is azonnal ott termett - de természetesen nem azért, hogy ránk szóljon, hanem, hogy a szerkényre, közvetlen a kép elé tegyen egy prospektust, ami a kép történetét meséli el. Odakönyökölt ő is a gyerekek mellé, úgy magyarázta, ki kicsoda a képen. Tetszett neki, hogy kérdezünk, így még egy zseblámpát is a gyerekek kezébe nyomott, hogy nézzék csak meg vele a kép hátoldalán a szürkével rajzolt, alig látható figurákat, ha rávilágítanak, akkor majd sokkal jobban ki lehet venni. A gyerekeknek persze tetszett a kép története, a néninek meg tetszett, hogy mi érdeklődünk és senkinek eszébe sem jutott, hogy ez kérem egy milliókat érő műtárgy és tessék viselkedni, vagy hogy tartsuk be a félméteres távolságot, nehogy baja essék a festménynek.
Eszembe is jutott a malagai Picasso Múzeum, ahol gépfegyveres őrök járkáltak és az én két nagylányomra (Bendét nem is vittem) olyan gyanakvással néztek, mintha két kézigránátot tartottam volna az oldalamon.
Meg eszembe jutott az Alhambra, ami szerintem a világ egyik leggyönyörűbb kastélya, de ahol a látogatókkal úgy beszéltek a teremőrök, mintha kutyák lennének, fájdalmasan durván és csúnyán. És ez bizony ott is fájt a fülemnek. Soha, de soha Angliában embert így nem hallottam beszélni egy múzeumban. Megjegyzem, másutt sem. De persze Magyarországon tudom, hogy a teremőr nagyobb úr, mint a múzeumigazgató és emlékszem, milyen vita volt abból pár éve, hogy be szabad-e vinni egy babakocsis babát a Szépművészeti Múzeumba és vajon valós veszélyt jelent-e a képekre, ha az anyuka odaad neki egy látogatás közben egy cumisüvegben tejet.
De az is eszembe jut, hogy milyen sokszor panaszolták a gyerekeim, hogy a spanyol suliban durván kiabálnak, verekednek a fiúk. És bizony csúfolkodás is van. Amikor pedig ők a tanárhoz mentek (mert hát Angliában elég erősen a fejükbe verték, hogy az önbíráskodás tilos és a panasznak megvan a maga útja) akkor a tanár közölte, hogy ő erre nem ér rá, a gyerekek meg oldják meg egymás között a problémát. Az már mondjuk speciális spanyol lazaság, hogy amikor az egyik osztály tanára fél órát késett reggel, és addig az osztály ott volt az udvaron, ahol a gyülekező van és senki az iskolából nem jött le megnézni sem, hogy ugyan miért nincsenek már az osztálytermükben.
Ezen csak nevettem - de az már felháborított, amikor az iskola kapujában az egyik tanárnéni azt mesélte a barátnőmnek, hogy bizony nagyon nehéz az angol gyerekekkel, mert buták, nem tanulnak és soha nincs felszerelésük. A dolog igazságtartalmát nem is minősíteném, hiszen egy nemzetet butának tartani önmagában nagy marhaság. De kérdem én, hol fordulhatna elő Angliában, hogy egy tanár egy szülőnek mondjuk arról beszéljen, hogy a pakisztáni vagy a szomáliai gyerekek rémesek? Nem egy barátnőjének, négyszemközt, hanem egy szülőnek!!!!!
Számomra ez felháborító volt - de nyilván aki Magyarországról érkezik, az ebben nem feltétlen látja a rosszat. Hát ez a tanár véleménye, miért is ne mondhatná ki. És igen, a gyerek védje csak meg magát, ha bántja valaki és üssön vissza. A múzeumban meg igenis viselkedni kell és kész. Nincs ezen vita.
Ha valaki nem tapasztalta meg, hogy ezt nagyon-nagyon másként is lehet, akkor elképzelhető, hogy fel se tűnik neki. Hiszen így van mindez Magyarországon is. Megszoktuk, és bár nem feltétlen szeretjük, nem tartjuk igazán kirívónak. Mint ahogyan azt sem, hogy a WC-ben nincs WC-papír (Angliában mindig, mindenhol van!) vagy hogy romlott a fagyi, amit az étteremben adnak és olyan rossz, hogy még a fagylaltmániás gyerekeim se eszik meg. Vagy hogy rosszul adnak vissza, és hiába mondom, hogy ez nem stimmel, a korábban tíznyelven beszélő pincér hirtelen minden nyelvet elfelejt és el is tűnik az étterem mélyén, én meg végül megunom, mert azon a párcenten nem érdemes idegeskedni, hát hagyjuk a fenébe.
Persze nehéz ezekről a dolgokról beszélni, mert nem akarok én folyamatosan "bezzegangliázni". Látom én egyre jobban és pontosabban, hogy nincs itt sem minden rendben, nem tökéletes ez a hely sem, és ráférne jó pár változtatás. Meg hát Spanyolországban is annyi jó dolog van, amiért lehet lelkesedni. Arról nem is beszélve, hogy óriási ország. Az, hogy én mit tapasztaltam egy andalúziai iskolában, vagy múzeumban, az nem sokat jelent. Simán elképzelhető, hogy Madridban vagy Barcelonában sokezer kilométerre onnan, Spanyolország másik végében teljesen másféle tapasztalatokat is szerezhet az ember.
De ha valaki azt kérdezi, hogy vajon van-e esélye munkát kapni Spanyoltudás nélkül, akár mosogatást is, akkor nem tudom bíztatni. Mert szerintem nincs. Mert mosogatni elmegy fillérekért is a dél-amerikai, aki ráadásul perfekt spanyol, és a 30%-os munkanélküliség idején bizony még a tősgyökeres büszke Andalúzok is. És hogy mi a véleményem az oktatásról? Szar, elavult, frontális, unalmas. Pont olyan, mint Magyarországon. Vagy egy picit talán jobb, mert modernebbek a könyvek, a kötelező olvasmányok. De a digitális táblás-csoportmunkás-sokat dicsérő angolnak szerintem nyomába se ér. A lakások olcsóbbak - de az élet (különösen a tengerparthoz közel) drágább, mint Angliában. A ruha is. Az iskola is. Alapvetően az élet olyan másfél-kétszer olyan drága. De ha valaki orvos-programozó-vendéglátós, vagy van valami nagyon jó vállalkozási ötlete, azért nagyon jól meg lehet élni. És persze magániskolák is vannak - főleg angolok. Jóval megfizethetőbb áron, mint Angliában. És igen, a nyár, a tenger, a levegő az csodás. De családi pótlék, támogatás nincs. Nem hogy annyi, mint Angliában, de annyi se, mint Magyarországon. Viszont az egészségügyi biztosítás meg drága - különösen ahhoz képest, hogy Angliában elég egy lakcím és az ember bemegy a legközelebbi háziorvoshoz és már fogadják is. A vállalkozás költsége horror, az adó magas - pont mint Magyarországon, de ez is csak akkor háborítja fel az embert, ha nem tapasztalta meg korábban, hogy Angliában viszont tényleg elég egy kockás lap és egyedül is pillanatok alatt létre hozhat egy vállalkozást nulla költséggel. A NIE számról meg nem is beszélve, ami nélkül Spanyolországban semmit nem lehet csinálni, még netelőfizetést se lehet venni - de amit most már nagyon nem szívesen adnak külföldinek munkaszerződés vagy nagyon-nagyon vaskos bankszámla nélkül.
És hogy én ajánlanám-e Spanyolországot bárkinek is? Naná. Életem legszebb hónapjait töltöttem ott, és bár nem minden percét imádtam, azért gyönyörű emlékeim vannak. Hogy visszamennék-e? Bármikor. Fogok is, nem kérdés. Hiszen annyi szépséges részét nem láttam még. De azért azt tanácsolnám annak, aki oda akar költözni, hogy gondolkodjon, számoljon és sok-sok embertől kérjen tanácsot. Mert Spanyolország nem csak tengerpart és napsütés.

[ Read More ]

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...