#Post Title #Post Title #Post Title

2013 - A mérleg első része

Nem akartam még befejezni ezt a blogot. Annyi mindent nem írtam meg még, aminek márpedig itt lenne a helye! Élmények, utazások, kirándulások, gondolatok. Attól tartok, elszalasztottam az alkalmat. Mostanra megfakultak az emlékek.


Az utolsó pár hétben (hónapban) már nem volt kedvem, időm, módom írni - pedig annyi minden történt velünk! Rengeteg helyen voltunk, sok dolgot láttunk, és gondolat is volt bőven a fejemben arról, milyen is az élet Spanyolországban. Volt abban jó is, rossz is - de az a kavargó gondolatörvény mostanra lecsillapodott. Távol van már Spanyolország, és most fél évvel később már másként gondolok az ott töltött időre. Olyan, mint egy nagy nyaralás. Tele vidámsággal, fényekkel, színekkel. Gyakran emlegetjük, milyen is volt Spanyoloszágban az élet - és furcsa módon, minél távolabb van, annál kevésbé emlékszem arra, ami nem volt jó benne. A rosszat pedig (ha volt is ilyen) egyszerűen elsodorta az idő. Ami nem is baj - ki akarna a rosszra emlékezni!
Non numero horas nisi serenas - Csak a derű óráit számolom. Ha egyszer majd, sok-sok év múlva, öregkoromban visszagondolok arra, milyen is volt a 2013-as év, az alább képek biztosan megjelennek majd a retinámon.

Január


Ilyen szülinapot előtte még soha nem ünnepeltünk. 40 éves lett a férjem és egy nagy tengerparzi piknikkel leptük meg. Január ide vagy oda - az idő gyönyörű volt, sok napsütés, kicsi szél. Az igazságnak azonban tartozom azzal, hogy elmondjam, tengerparton piknikezni hülye ötlet. Ahogy a gyerekek szaladgáltak, a pokróc és vele együtt az összes rajta lévő kaja csupa, csupa homok lett. A gyönyörű torta csak úgy ropogott a fogunk alatt, a felét ki is dobtuk - ehetetlen volt a sok homok miatt. A gyertyákat se nagyon tudtuk meggyújtani a nagy szépben. De azért nem bánom, hogy ott ünnepeltünk, mert hát kit érdekel egy szendvics és egy szelet torta, ha ott a tenger és lehet szaladgálni és lábat pancsoltatni és homokozni! Mindezt januárban...

Február


Ahogy nézem a fotókat - februárban elég otthon ülősek voltunk. Kevés fotó készült, főleg szülinaposak. Bíborkám 11 lett, Bende három. Esős, csúnya február volt - nem nagyon szerettem, és valahogy mindig hétvégén jött a zuhé, betegek is voltunk, így nem mentünk messzire, csak Malagába, a közeli nagyvárosba futottunk át néha kicsit sétálni és múzeumozni. A Picasso Múzeumról már írtam - a Zenemúzeumról még nem. Pici az egész - de sokféle hangszert lehet kipróbálni, dobok, gitár, hárfa, xilofon és kínai nagy gong is volt. Jó volt nézni, ahogy a gyerekek átszellemülten, érzéssel nyúltak a hangszerekhez. Nagyon boldogok voltunk aznap.

Március


 A jó idővel együtt megjött a kedvünk is a felfedezésekhez. Voltunk Nerjában, ami egy hatalmas cseppkőbarlang (őskori rajzok nélkül is érdekes hely) és Gibraltárra is elmentünk, ahol egy nagy majom ráugrott Borsi fejére, jó kis riadalmat okozva (azért ezek jó nagy állatok, ha harapnak, akkor abból könnyen lehet kórház) A nagy családi kedvenc azonban a Krokodilpark lett, ahol még simogatni is lehet ilyen picike kis vadállatokat. Még nem volt teljesen nyitva a park - a kinti medencékben nem volt állat, csak a belül, de az egész hely így is iszonyatosan izgalmas volt. Mondjuk nem vártam tőle sokat, mert valljuk be, a krokodil az állatkertek egyik legunalmasabb állata - naphosszat csak alszik. Itt azonban egy pasas beugrott közéjük és bottal piszkálta őket, így támadtak, sziszegtek, megpróbálták elkapni a pasit. Engem folyamatosan a szívinfarktus kerülgetett, biztos voltam benne, hogy a szemem láttára fogja felfalni egy vadállat, de természetesen a gondozó tudta mit csinál. Volt egy hatalmas, 70 éves példány is, azért azt ő is csak félve böködte. A krokodil pedig egészen sima, meleg, száraz és nagyon puha bőrű állat. Különösen a hasánál.

Április


Minden országnak megvan a maga szórakoztatási sajátossága. Angliában kastélyba kell menni, ha jól akar az ember szórakozni, Spanyolországban pedig állatkertbe. Ebben a hónapban újra elmentünk hát a delfin showra (a vendégeink kedvéért) de a nagy élmény a Farkaspark volt. Mivel a farkas nem szívesen produkálja magát, a show rész itt visszafogott volt (némi etetés) de eszméletlen sokat megtudtunk az állatokról.A legszebb képet azonban egy kicsi, hegytető álló középkori városkában készítettük, a neve Castleville volt. Kanyargós hegyi út vezetett a parányi kis városba. Félóra alatt körbejártuk az egészet - elképesztő, hogy boltok és lakások, házak is voltak ott, árnyas kertecskékkel. A kilátás fantasztikus volt. A lányok azóta is emlegetik, méghozzá úgy, hogy a hely, ahol élni szeretnének. Mert itt igazi várúrnők lehetnének - ahogyan a szíve mélyén minden lány az.

Május


Ebben a hónapban jártunk Afrikában, (Ceutában és Marokkóban) Granadában, Rondában, Antequerrában. De amiről nem írtam még - pedig imádtuk, az a Flamingópark. Ez amúgy nem igazi park, hanem természetvédelmi terület. Tehát ez azt jelenti, hogy a madarak messze vannak - és nem lehet közelről megnézni őket, mint a budapesti állatkertben. Merthogy ezek itt élnek, vadon. Van azért egy kis múzeum, meg kilátópont (távcső bérelhető). Feledhetetlen látvány, amikor egy-egy flamingócsapat elrepül az ember feje fölött.

Június


Ha őszinte akarok lenni, június már nem a legjobb kirándulóidő Spanyolországban. Nem véletlen, hogy a turisták nagy része inkább a strandolást és a tengerpartot választja. Mi is bevetettük magunkat a hűs habokba minden egyes nap, suli után. Végre kihasználtuk a medencét, ami a lakás mellé járt. A lányok megtanultak búvárkodni, békalábazni, és persze az úszótudományuk is sokat fejlődött. Ekkorra azonban már biztos volt - nem maradunk tovább, tehát amit meg akarunk nézni, azt most kell. Ebben pedig a meleg se akadályozhatott meg minket. Nem bántuk meg, mert így nem mulasztottuk el megnézni Cordobát és az ottani mecsetet. Szerintem ez Spanyolország legszebb és legegyedibb épülete. Soha, sehol nem láttam még ehhez hasonlót - hatalmas, mesebeli, misztikus. Bár szabad volt - mégis keveset fotóztunk. Egyszerűen nem érdekelt, hogy minden egyes apró részletet megörökítsek egy géppel. A szemembe, a szívembe, a lelkembe szívtam az egészet.

Július


Ez már a csomagolás és a visszaszámlálás hónapja volt. De abba a tíz napba, amit még itt töltötünk, belesűrítettük a pakolás mellé Sevillát, a Torcalt és persze az Alhambrát. Amikor életemben először jártam Spanyolországba, akkor úgy éreztem, hogy ez a világ legszebb épülete. Talán mert korábban semmit nem hallottam róla, így elvárásom se volt. Hagytam, hogy a hely elcsábítson és rabul ejtsen. Ahogy egymás után léptem a gyönyörű kertekbe, palotákba, úgy éreztem magam, mint aki az Ezeregyéjszaka egyik meséjébe csöppent. Most egy év Spanyolország, spanyol kertek, paloták tucatjai után már nem volt éreztem ugyanazt a döbbenetet, mint egykoron, de azért jó volt visszamenni. Jó volt ezt a sok-sok szépet megosztani a gyerekekkel. Jó látni, hogy az itt töltött egy év alatt mennyit nőttek, mennyit barnultak, mennyire boldogok és vidámak minden egyes képen. Örök élmény volt nekik ez az egy év, és kicsit sem bántam meg, hogy belevágtunk.

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...